20.
- Nem. Nem veszlek feleségül – mondta ki Chester nehezen, pedig tudta, hogy fájdalmat okoz vele a lánynak.
- Ne haragudj…Csak gondolkoztam és…akkor örökbe fogadhattam volna Noit és… - kezdett el mentegetőzni J, de Chester közbevágott.
- Ha egyszer elveszlek feleségül, akkor az azért lesz, mert mindketten a másikkal akarjuk leélni az életünket. Egy lehetséges, elméleti örökbefogadás miatt nem nősülök meg. Annak nem lenne jó vége.
- Miért nem? – kérdezte J szomorúan. Rájött, hogy a lehető legrosszabbkor mondta ki, amit gondolt. Chester megfogta a kezét és behúzta a szobába. Leültette J-t a kanapéra és mellé ült.
- Nézd, J. Nem tudom, mennyire tudod, de én már kétszer voltam nős. Van négy fiam. Közülük három az enyém, a negyedik kissrác a majdnem volt feleségemé, de elpereltem tőle, mert nála nem volt jó helyen. Samanthával majdnem 10 évig voltunk házasok. Elváltam tőle, és még abban az évben elvettem Talindát. 4 évig sem bírtuk ki.
- Ezeket most miért mondod el nekem? – kérdezte J halkan.
- Mert szeretném, ha megértenéd, miért mondtam nemet. Nem akarom még egyszer elszúrni. Sok volt a két válás, a gyerekeimet is megviselte. Nem akarok nekik még több fájdalmat okozni. Ha még egyszer megnősülök, akkor azt akarom, hogy az a házasság kitartson életem végéig.
- De…
- Neked csak azért jutott eszedbe ez a megoldás, mert más lehetséges mód egyenlőre nincs az örökbefogadásra. Ebbe pedig nem megyek bele. Alig ismerjük egymást. Egy házasság és egy örökbefogadás óriási felelősséggel jár. Ne hozz elhamarkodott döntést.
J tudta, hogy a férfinak teljesen igaza van, csak rossz volt hallani a szájából a szavakat. Szomorúan megkérdezte:
- Akkor most elszúrtam mindent? – és lehajtotta a fejét. Arcán peregni kezdtek a könnyek. Szerette Chestert. A férfi viszont ezek után azt gondolhatja, és teljesen jogosan, hogy csak az örökbefogadás miatt van vele együtt. Muszáj megmondanom neki, hogy ez nem így van. Vett egy mély levegőt és a férfira nézett.
- Akkor most én is szeretnék mondani valamit. Mentegetőzésnek fog hangzani, de kérlek, higyj nekem. Teljesen őszinte leszek. Olyan őszinte, amilyen szerintem még soha nem voltam. Szeretlek téged. Phoenix óta szeretlek. És arra kérlek, hidd el, nem azért mondom, mert Noit akarom. Én téged akarlak. Veled akarok lenni. Soha nem akartam ennyire semmit és senkit. Már Phoenixben azt éreztem, hogy rád vártam egész életemben, pedig nem is tudtam rólad semmit. Sajnálom, hogy belekevertem Noit…Annyira sajnálom…És talán igazad van. Lehet, hogy egy ilyen házassággal elrontanánk mindent. Nem egy példa van rá. De egy pillanatra azt gondoltam, megpróbálhatnánk… - fejezte be elcsukló hangon.
- Jemina. Jemina. Figyelj rám. Ne sírj. Ne hamarkodjunk el semmit. Ha hazamegyünk innen, ígérem, hogy az lesz az első dolgom, hogy utánajárok mindennek. De most még itt vagyunk. És késő éjszaka van. Fáradtak vagyunk mind a ketten. Aludnunk kéne. Alszol velem?
- Gondolod, hogy ez jó ötlet? – kérdezte a lány szipogva, mire Chester megsimogatta a lány könnyes arcát.
- Hát lenne jobb ötletem is, de azt most inkább hagyjuk.
J elmosolyodott és letörölte az arcát. Megkönnyebbült, hogy elmondta Chesternek az érzéseit, bár ez a házasság-dolog még mindig ott motoszkált benne. Tudta, hogy nem szabad erőltetnie, főleg hogy Chester is elmondta, miért nem szeretné. J teljesen megértette a férfit és ő sem szerette volna, ha mondjuk esetleg összeházasodnak, elhozhatja innen Noit, aztán néhány hónap vagy év után meg tönkremegy a kapcsolatuk, talán épp a kislány miatt. Ahogy jobban belegondolt, egyre inkább elfogadta Chester hozzáállását, bár – ahogy mondják – a remény hal meg utoljára. Most viszont Chester azt akarja, hogy együtt aludjanak. Csak aludjanak. Mi lesz ebből? Nincs is pizsamám – döbbent rá a lány.
- Min gondolkozol? – hallotta meg Chester hangját közvetlenül a füle mellett.
- Nincs pizsim. Otthon meztelenül szoktam aludni… - bökte ki J.
- Hát…akkor nem alszunk együtt. Mert ha meztelenül feküdnél mellettem, tuti nem lenne egy percnyi alvás sem.
J felállt a kanapéról.
- Na jó. Hát akkor…jó éjszakát, Chester. Én mentem…aludni – köszönt el és elmosolyodott, amikor látta Chester arckifejezését.
- De… - kezdte mondani a férfi.
- Nincs de. Nincs nálam pizsi.
- Adok egy pólót. Várj meg. Nehogy elmenj! – mondta Chester gyorsan. J vigyorogva nézte, ahogy Chester besiet a hálószobába. Utána sétált. Amikor meglátta, hogy a férfi mennyi ruhát hozott magával és milyen szépen kipakolta őket, halkan füttyentett egyet. Chester épp az egyik szekrényben turkált, a lány odalépett a háta mögé. Végighúzta az ujjait az összehajtogatott pólókon.
- Ezek mind a te cuccaid? Anyám. Minek hoztál ennyi mindent?
- Sose lehet tudni…Hátha kölcsön kell valakinek adnom egy pólót…
- Mondjuk ezt? – J megfogta az egyik felsőt, és kirántotta a szekrényből. A szekrény teljes tartalma kiborult a földre. J megjátszott ijedtséggel nézett Chesterre.
- Úúú. Bocsi. Nem akartam…Mindjárt összehajtogatom őket, jó?
A lány leguggolt, hogy felvegye a földről a felsőket, közben mintegy véletlenül hozzáért Chester lábához. Megfogta a férfi bokáját.
- Arrébb lépnél? Nehogy összegyűrődjön ez a dögös póló…Hé, ez a nadrág milyen anyagból van? – simított végig Chester lábszárán, amitől a férfi érezte, hogy minden idegszála megfeszül. J érintése már megint felizgatta. Amikor pedig J feljebb csúsztatta a kezét a combjaira, Chester tudta, hogy kész, vége. Ha ma éjszaka nem kapja meg a lányt, hát akkor sose. Pedig nem így akarta. Nem ilyen rövid ismeretség után. Persze – gondolta magában a férfi gúnyosan, miközben arra koncentrált, hogy lehetőleg ne nagyon remegjenek a térdei. Rövid ismeretség, mi? Phoenixben aztán tényleg nem ismerték egymást, mégis…Ha akkor nem jön közbe Talinda, végigcsinálták volna azt, amit elkezdtek. Aztán meg…ki tudja, hol lennének. Lehet, hogy jobb ez így.
- Szóval…milyen anyagból van? – hallotta megint J kérdését.
- Most komolyan ez a legfontosabb kérdés? – kérdezte Chester rekedten.
- Csak érdeklődöm a munkád iránt.
- Aha. Oké. Szóval nem tudom, hogy pontosan milyen anyag. Ha gondolod, megnézhetem a címkéjén, de ahhoz előbb ki kell csatolnom az övemet…
J lassan felállt, de úgy, hogy a teste egész végig Chester testéhez ért.
- Megint Calvin Klein-alsónadrág van rajtad? – csúszott ki a száján a kérdés, és Chester meglepődve nézett rá.
- Honnan tudod, hogy milyen gatyát hordok?
- Ööö…hát a múltkor az üzletben…amikor átvetted a pólódat,akkor kilátszott és…meg a neten van fent egy csomó olyan képed, ami a koncerteken készült és szinte mindig kilátszik az alsógatyád és…Úristen. Állíts már le. Nem tudom befogni a számat, pedig …
A lány nem tudta befejezni a mondatot, mert Chester közelebb húzta magához és J megérezte, hogy a férfi mennyire kívánja.
- Figyi, Chester…Ez most a csatod…vagy esetleg más? – kérdezte mosolyogva, de elakadt a lélegzete, amikor a férfi a tarkójára csúsztatta a kezét és belemarkolt a hajába.
- Ne beszélj már annyit. Érdekel a nadrágom anyaga vagy nem? Kérsz egy pólót vagy nem? Megcsókolsz végre vagy nem?
J lába remegni kezdett, ahogy Chester simogatni kezdte a nyakát az ujjaival. Lehunyta a szemét és minden idegszálával a férfi érintésére koncentrált. Szája félig kinyílt és Chester kihasználta a felkínálkozó lehetőséget. Először gyengéden adott a lány szájára egy gyors puszit. Aztán a következő már hosszabb volt. A harmadik pedig még tovább tartott és a férfi ekkor már a nyelvét is a lány szájába csúsztatta. J szeme még mindig csukva volt, de a keze megragadta Chester pólóját és belemarkolt, majd az ujjaival bekíváncsiskodott a felsőrész alá. A férfi bőre forró volt és sima.
- Sima…Nem borostás…- suttogta a lány, amikor Chester egy pillanatra elszakadt a szájától. – Amikor a képeidet nézegettem, mindig azon gondolkoztam, hogy vajon gyantázod vagy borotválod a mellkasodat…
- És mire jutottál? – kérdezte Chester, miközben igyekezett normális ütemben lélegezni, ami egyáltalán nem volt könnyű. A szíve ezerrel vert, a torka szorongatott és keze-lába reszketett az izgalomtól.
- Muszáj lesz közelebbről is megtanulmányoznom, mert az elsőkézből szerzett információk a legbiztosabbak – felelte J és lehúzta Chesterről a pólóját.
A férfi megint ott állt előtte félmeztelenül, és ugyanolyan vonzó, vadító és izgalmas volt, mint Phoenixben. J felemelte a kezét és a tenyerét Chester mellkasára tette. Érezte a férfi szívének erős és gyors dobogását a bőrén, és ez nagyon felizgatta. Tetszett neki, hogy Chester ennyire akarja. Az ő szíve is körülbelül ennyire gyorsan vert, ha nem jobban. Az ujjaival végigkövette Chester mellkasán a rózsamintás tetoválást. Sejtette, hogy mit jelentenek a rövidítések, de nem érdekelte. Chester most velem van, engem fog simogatni, csókolni, velem fog szeretkezni – gondolta magában a lány győzedelmesen. Viszont volt egy bökkenő. És J tudta, hogy ezt még most kell elmondania a férfinak, mielőtt még esetleg megbánnák az éjszakát.
