60.
Megkezdődött a „hadművelet”. J és Chester nagyon élvezte, hogy együtt dolgozhattak az ügyön. Terveztek, szerveztek, és közben rengeteget nevettek. Jól érezték magukat egymás társaságában. Néha Talinda is csatlakozott hozzájuk és örömmel segített nekik, hiszen ő is szerette Chris-t és szinte napi kapcsolatban állt a férfival. A nő sok „terhet” levett J és Chester válláról, amikor elvitte magához a gyerekeket. A bírónő ítéletéről természetesen ő is tudott, és felajánlotta, hogy J és Chester maradjon addig kettesben, amíg csak lehet, ő majd vigyáz a srácokra. Ők pedig kihasználták az időt. Szinte nem is voltak otthon, mindig mentek valahová. Hol moziba, hol vacsorázni, vagy éppen a barátaikkal töltöttek egy kis időt. Az éjszakák pedig álomszépek voltak. Chester olyan gyengédséggel, odaadással szerette J-t, hogy a lány úgy érezte, a mennyországban jár. Egymás karjaiban aludtak el, és reggel is egymás karjaiban ébredtek. És bár az ítélet és a következő tárgyalás közelsége sokszor eszükbe jutott, ezek a napok tökéletesek voltak.
A koncert időpontja vészesen közeledett, így J megtette az első lépést. Kiült a teraszra az egyik napozóágyra, bekapcsolta a gépét és fellépett msn-re. Király – örült meg, amikor látta, hogy Drew végre elérhető. Gyorsan pötyögni kezdett a gépen, és Drew azonnal reagált.
- Csákány!
- Sziamia, drága – írta J. – Milyen Fort McMurray?
És Drew beindult. Ömlöttek belőle a szavak. Mesélt a költözésről, az új munkatársairól, a feladatairól, aztán egy pillanat alatt áttért Chris Cornell-re. J pedig elvigyorodott.
- Anyám, meghaltam, ennyi. Végem. Kakukk. Überkakukk. Érted? ÉRTED?- indította a beszélgetést Drew. J már megszokta a lány stílusát, nem is zavarta. Barátnője mindig kicsit túl volt pörgetve, főleg amikor a munkahelyéről írt vagy 3-4 napja nem aludt.
- Na, mesélj, szívem. - írta vissza J, mert érdekelte, hogy mi hozta ilyen izgalmi állapotba a lányt.
- Anyám, imádom ezt a pasit - válaszolta a lány. J tudta, hogy Chrisre gondolt. Faszányos nagyon – gondolta, és még mindig vigyorgott.
- Talán Chrisről van szó?
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁá. Naná, hogy őt is, de per pillanat Lucast.
- És miért is? hihi- tudakolódzott J, mert kíváncsi volt, Lucas mit művelt már megint. Szerette a srácot, bár szinte semmit nem tudott róla. Elég volt, hogy Drew barátja és bizalmasa.
- Képzeld, ez egy marha. Volt egy kis szabadideje, elutazott Seattle-be, és ott vett egy 100000000000 éves koncert videókazettát a Soundgardenről, aztán onnan valami stúdióba vitte, és csináltatott nekem belőle egy DVD-t. Vágod, ez egy wáááááá. És látnád a felvételt!!!!!
- Nahát. Gondolom, Chris dögös benne. Hihi. Mi más is lehetne – és J a mondat után szúrt egy nyelvkinyújtós vigyorgó arcocskát. Oké, Drew imádata szerencsére nem csökkent Chris iránt.
- Hallod, megveszek, megnéztem és meghaltam. Full offf. – Hihi -gondolta magában J, jönnek Drew „szakkifejezései”, amik pontosan kifejezik az érzéseit. És Drew megállíthatatlanul ontotta magából a szavakat. – Anyám, wáháháháháháhááááááá. Szexi. Belép a színpadra, még hosszú a haja és fel van öltözve. Gitározik. Aztán egyszer csak fogja a felsőjét és egy laza mozdulattal széttépi. El tudod képzelni, hogy wáááá!!! Szexi. Hihi. Aztán olyan átéléssel énekel, hogy már a földön vonaglik a színpad szélén és a nézők összevissza tapizzák a meztelen felsőtestét. Sőt, tovább megyek. Mindenét megtapizzák. Anyám, ha én akkor ott lehettem volna, wáááá. Szétszaggatom, az tuti meg wááááááá. Aztán énekelt és beugrott a közönség közé és azok a tenyerükön hordozták. Hihi, ez király, wááááá. És úgy énekelt. Aztán összevissza ugrál a színpadon, rázza a haját. Tök izzadt, szexisen csillog a bőre. Ésésésés anyám, az a hang, wáááá, kész, ennyi volt, meghaltam. A temetésemre majd küldj virágot, és ne légy szomorú, mert boldog voltam. Fekete ¾-es csípőfarmer van rajta és bakancs és kilátszik a köldöke… és belelóg a haja az arcába és wáááá és tök izzadt. Jha, bocsika, ezt már írtam egyszer. Wáááááááááááá.
- Te nő, tényleg véged van – jutott végre szóhoz J.
- Hát az tuti. Full kakukk. Meghalok, ha egyszer találkozom vele.
J zajt hallott és észrevette Chester-t, aki akkor ért haza és őt kereste.
- Várj egy pillanatot, megjött Chester. Köszönök neki, aztán újra a tiéd vagyok. Úgy hiányoztál már. Imádom, amikor kiakadsz Chris miatt. Pillanat és jövök.
J letette a gépet az öléből és belépett a nappaliba. Chester szorosan átölelte és forrón megcsókolta.
- Szia, drága. Mi újság van?
- Vártalak már. Milyen volt a stúdióban?
- Király, jól haladunk. De nem akarok már dolgozni, inkább mesélj, mit csináltál nélkülem? – kérdezte Chester, miközben kimentek a teraszra. A férfi elmosolyodott, amikor meglátta a laptopot.
- Csak nem…
- De bizony. Drew az. És éppen Chrisről áradozik, szóval nemsokára elhintem neki a koncertet. Még jó, hogy tudtunk beszélni a főnökével és a pasi tök rendes volt, hogy elengedte Drew-t hétvégére. Úgy látszik, a bírósági ítélet erre is jó…
- Ne gondolj rá, drága. Most Drew-ra és Chrisre koncentrálunk. Beleolvashatok abba, amit Drew írt?
- Most ne. Lementem a beszélgetést, aztán majd szemezgetek neked a dumálásainkból, tutira szét fogod röhögni magad rajta.
- Oké. Akkor hajrá. Én addig csinálok valami vacsorát.
- Isten vagy, mondtam már? – simult J a férfihoz és megsimogatta az arcát. – Szeretlek, Chester. Köszönöm, hogy vagy nekem.
- Én is szeretlek, drága – csókolta meg a lányt Chester, aztán hátrébb lépett. – Megyek főzni, mert ha most nem hagylak itt, akkor lőttek a beszélgetésednek Drew-val.
Chester bevonult a konyhába, J pedig visszatelepedett a gép elé.
- Na itt is vagyok. Hol tartottunk? Ja, igen, emlékszem. A virágokról meg a temetésedről volt szó. Figyi…
- Igen? – írta Drew.
- Izé…
- Na! Mi van már?
- Izé…izééé…jaj, nem is tudom, hogy kezdjem – pötyögte J és közben akaratlanul is elnevette magát. Mindig ez szokott történni,ha Drew-val msn-eznek: azonnal jókedve lesz és vigyorog folyamatosan, mint most.
- Naaaaaaaaa. Wáááááááááááááááááá, mondd már, mi van már, na! – türelmetlenkedett Drew.
- Okéka. Szóval…
- J, esküszöm, hogy…
- Péntek reggel jelenésed van nálam – bökte ki J. Aztán várt.
- Hogy micsoda? Miért?
- Mert azt mondtam. Muszáj eljönnöd hozzám, mert utána sokáig nem lesz időm rád.
- Jha, igen. Az a nocsi köcsög bíró. De nekem dolgoznom kell…
- Lehet, hogy haragudni fogsz rám, illetve ránk, de beszéltünk a főnököddel és ő elengedett a hétvégére.
- Na ne már. Hogy csináltátok?
- Titok. Chester segített, ennyit elárulok. Szóval megy a virtuális repülőjegy neked, megspékelve egy Chris Cornell-VIP jeggyel…
J nézte a képernyőt és várta a választ. Egy percig csak a kurzor villogott a képernyőn. J izgult. Vajon Drew mit fog…
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!Na neeeeeeee!!!Wááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá!!! Csak szívatsz! Drágaságosságom, csak szívatsz, ugye?
J hangosan felnevetett. Ez Drew, igen. A sok áááááááááááá meg a sok wááááááááááááá meg a hatalmas lelkesedés és őszinte öröm. Egy tiszta lélek.
- Nem szívatlak, hidd el. Eljössz hozzánk és innen elmegyünk Chris fellépésére, rendben?
Megint eltelt egy perc bármiféle reakció nélkül.
- úristen – jelent meg Drew válasza. – Most lelépek, szívem. Ezt még meg kell emésztenem, rendben?
- Persze. Nyugodtan, hihi.
- Ááááááááááááááááááááá, beszarás, beszarás!!! Végre találkozunk és Chris Cornell-t is látni fogom,wáááááááááááááááááááááá!!! Szexiscsokoládé!!! Szexisropis lesz, drágám, ha láthatlak benneteket! Most viszont megyek, pápá. Remélem, megértesz…nem tudok normálisan gondolkozni, hihi.
- Pápá neked és jó légy! – búcsúzott J mosolyogva, mire Drew válasza nem is késett.
- Naná, mint mindig! Pápussz.
- Pápá.
J kilépett msn-ről és böngészni kezdte a korábbi beszélgetéseiket. Chester eközben összedobott egy könnyű kis vacsit. Kint ettek a teraszon. J kettejük közé húzta a laptopot és megmutogatta Chesternek a Drew-val lezajlott korábbi őrjöngéseket.
- Istenem, ezek a dumák, hihi. Beszarok – kommentálta J. – Ezt nézd, ez Drew kedvenc gatyája, hihi – mutatta J. Volt egy Chris-kép becsatolva a beszélgetéshez, hozzá Drew kommentje: „de persze közben azért levetem ezt a rojtosrabaszott gatyát, amúgy csak néha”.
- Vagy ez. Itt éppen a gatyáitok tartalmát dumáltuk ki. Olvasd csak: „ez a farokorientált leskelődés, ez tuti nemnormális, tarthatatlan állapot”.
- Vagy itt a következő. Mondjuk ez Lucas dumája, de nagyon jó: „mint tudjuk, az élet cukor, csak meg kell tanulni szopni”.
- Öreg igazság – fűzte hozzá Chester vigyorogva. – nagyon kíváncsi vagyok már Drew-ra. Nagyon. Tényleg.
- Hihi. Ezt nézd: „Anyám, letépném róla a ruhát és magam elé térdeltetném és utána idéznék abból a bizonyos Ektomorf dalból, hogy térdelj elém és nyald szét a testem".
- Uhhh. Ne ismerem ezt az együttest, lehet, hogy érdemes lenne utánanéznem – mondta a férfi, és közben a keze J hátát kezdte simogatni. – Fikifiki? Az mi a fene?
J felnevetett.
- Ez Drew kifejezése arra a zenére, amit Chris Timbaland-del csinált. Nem jött be neki az album, egy-két szám kivételével.
Chester a képernyőre bökött.
- Gondolom, ez egy újabb Lucas-féle bölcsesség, igaz?
- Ez? „Tudod mi a közös a dugásban és a hóemberkészítésben? Először meggyúrod a golyókat és csak utána jön a répa. „ Hát ja. Ez Lucas. Kis hülye, imádom.
J még nézegette volna a beszélgetéseket, el is döntötte magában, hogy egyszer majd, ha tengernyi szabadideje lesz, visszaolvassa őket. Most azonban Chester meleg tenyere, majd az ujjai kezdték elterelni a gondolatait Drew-ról. Egészen másféle dolgok jutottak az eszébe, ahogy Chester lassan végighúzta az ujjait a gerincén.
- Most nincs hó, így nem tudunk hóembert építeni…- suttogta Chester a lány fülébe -, viszont van itthon golyó és répa…
- Lüke – sóhajtotta J, majd megfordult és vadul megcsókolta a férfit. Chester ölbe kapta és be akarta vinni a hálószobába, de csak a nappali kanapéjáig jutottak.
Eközben a világ másik felén Drew szinte őrjöngött, mikor elolvasta J virtuális ajándékát.
-Wáááááá, nem hiszem el, ilyen nincs - ugrált egy helyben a labor kellős közepén. Lucas, a társa meg értetlenül bámult rá. - Beléd meg mi ütött? Úgy viselkedsz, mint egy rakás ovis.
- Wáááááá - kiabált a lány. Más értelmes szót nem lehetett kihúzni belőle, ezért Lucas a számítógép képernyőjére nézettl, és már mindent értett. Drew kapott J-től egy meghívást Los Angeles-be és mellé egy jegyet Chris Cornell koncertjére.
- Ja, így már értem. - Lucas is tisztában volt vele, hogy a lány be van zsongva. Hiába a diploma, meg az óriási fizetés, ha Chrisről van szó, Drew megőrül és megszűnik minden.
- Szerintem menj haza, mert így nem sokra mész ezekkel az olajmintákkal – tanácsolta a barátnőjének, aki nem is tétovázott.
- Imádlak. - mondat a lány és búcsúzóul egy csókot nyomott a srác arcára. Ledobta a köpenyét, és úgy eltűnt, olyan gyorsan, hogy Lucas észre sem vette.
Drew alig tudta felfogni, hogy mi van. Chris Cornell, Chris Cornell, látni fogom Chris Cornell-t, zakatolta az agya körbe-körbe. Csak a pasi arca lebegett előtte. Persze az sem volt mellékes, hogy végre találkozhat J-vel, de tudta, hogy barátnője abszolút megértené, hogy neki most Chris Cornell sokkal fontosabb. Hazament a Syncroud-tól kapott lakásába, belőtte a gépet és kutakodni kezdett a neten, hogy milyen számok lesznek azon a bizonyos koncerten. Amikor meglátta a tracklistet, azt hitte, hogy meghalt és már útban van a mennybe. A Scream című albumról a címadó dal, aztán a nagy kedvenc Part of Me, a Long Gone, az Enemy és a Take Me Alive. Hála istennek, hogy nem nagyon merült bele – gondolta Drew megkönnyebbülten. Aztán ott voltak persze az elmaradhatatlan Soundgarden- dalok: a Jesus Christ Pose, az Outshined, a Black Hole Sun. Aztán a régi szólókról a Can’t change me, persze franciául, a Sweet Euphoria, a Carry On-ról a James Bond-os dal. Drew itt megint felsikoltott. Aztán még a Poison Eye. Persze néhány Audioslave-es dal is rajta volt a listán: a Revelation, az Original Fire, a Like a Stone, a Shadow Of The Sun, a Show Me How To Live, És az elmaradhatatlan Rage-dal, a Killing In A Name Of, meg a Seven Nation Army. Amint végzett a kutakodással, felment msn- re, hátha ott találja J-t. Meg akarta neki köszönni, de végül rájött, hogy csak nyökörögni lesz képes, mert még a gondolattól is a torkában dobog a szíve. És mi lesz, ha ott fog állni a színpad előtt, és Chrisen a kedvenc gatyája lesz, az a gombos farmer, meg az a kék felső… És mi lesz, ha össze lesz fogva a haja… Drew tudta, érezte, hogy ott helyben belehal a látványba.
Megkezdődött a „hadművelet”. J és Chester nagyon élvezte, hogy együtt dolgozhattak az ügyön. Terveztek, szerveztek, és közben rengeteget nevettek. Jól érezték magukat egymás társaságában. Néha Talinda is csatlakozott hozzájuk és örömmel segített nekik, hiszen ő is szerette Chris-t és szinte napi kapcsolatban állt a férfival. A nő sok „terhet” levett J és Chester válláról, amikor elvitte magához a gyerekeket. A bírónő ítéletéről természetesen ő is tudott, és felajánlotta, hogy J és Chester maradjon addig kettesben, amíg csak lehet, ő majd vigyáz a srácokra. Ők pedig kihasználták az időt. Szinte nem is voltak otthon, mindig mentek valahová. Hol moziba, hol vacsorázni, vagy éppen a barátaikkal töltöttek egy kis időt. Az éjszakák pedig álomszépek voltak. Chester olyan gyengédséggel, odaadással szerette J-t, hogy a lány úgy érezte, a mennyországban jár. Egymás karjaiban aludtak el, és reggel is egymás karjaiban ébredtek. És bár az ítélet és a következő tárgyalás közelsége sokszor eszükbe jutott, ezek a napok tökéletesek voltak.
A koncert időpontja vészesen közeledett, így J megtette az első lépést. Kiült a teraszra az egyik napozóágyra, bekapcsolta a gépét és fellépett msn-re. Király – örült meg, amikor látta, hogy Drew végre elérhető. Gyorsan pötyögni kezdett a gépen, és Drew azonnal reagált.
- Csákány!
- Sziamia, drága – írta J. – Milyen Fort McMurray?
És Drew beindult. Ömlöttek belőle a szavak. Mesélt a költözésről, az új munkatársairól, a feladatairól, aztán egy pillanat alatt áttért Chris Cornell-re. J pedig elvigyorodott.
- Anyám, meghaltam, ennyi. Végem. Kakukk. Überkakukk. Érted? ÉRTED?- indította a beszélgetést Drew. J már megszokta a lány stílusát, nem is zavarta. Barátnője mindig kicsit túl volt pörgetve, főleg amikor a munkahelyéről írt vagy 3-4 napja nem aludt.
- Na, mesélj, szívem. - írta vissza J, mert érdekelte, hogy mi hozta ilyen izgalmi állapotba a lányt.
- Anyám, imádom ezt a pasit - válaszolta a lány. J tudta, hogy Chrisre gondolt. Faszányos nagyon – gondolta, és még mindig vigyorgott.
- Talán Chrisről van szó?
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁá. Naná, hogy őt is, de per pillanat Lucast.
- És miért is? hihi- tudakolódzott J, mert kíváncsi volt, Lucas mit művelt már megint. Szerette a srácot, bár szinte semmit nem tudott róla. Elég volt, hogy Drew barátja és bizalmasa.
- Képzeld, ez egy marha. Volt egy kis szabadideje, elutazott Seattle-be, és ott vett egy 100000000000 éves koncert videókazettát a Soundgardenről, aztán onnan valami stúdióba vitte, és csináltatott nekem belőle egy DVD-t. Vágod, ez egy wáááááá. És látnád a felvételt!!!!!
- Nahát. Gondolom, Chris dögös benne. Hihi. Mi más is lehetne – és J a mondat után szúrt egy nyelvkinyújtós vigyorgó arcocskát. Oké, Drew imádata szerencsére nem csökkent Chris iránt.
- Hallod, megveszek, megnéztem és meghaltam. Full offf. – Hihi -gondolta magában J, jönnek Drew „szakkifejezései”, amik pontosan kifejezik az érzéseit. És Drew megállíthatatlanul ontotta magából a szavakat. – Anyám, wáháháháháháhááááááá. Szexi. Belép a színpadra, még hosszú a haja és fel van öltözve. Gitározik. Aztán egyszer csak fogja a felsőjét és egy laza mozdulattal széttépi. El tudod képzelni, hogy wáááá!!! Szexi. Hihi. Aztán olyan átéléssel énekel, hogy már a földön vonaglik a színpad szélén és a nézők összevissza tapizzák a meztelen felsőtestét. Sőt, tovább megyek. Mindenét megtapizzák. Anyám, ha én akkor ott lehettem volna, wáááá. Szétszaggatom, az tuti meg wááááááá. Aztán énekelt és beugrott a közönség közé és azok a tenyerükön hordozták. Hihi, ez király, wááááá. És úgy énekelt. Aztán összevissza ugrál a színpadon, rázza a haját. Tök izzadt, szexisen csillog a bőre. Ésésésés anyám, az a hang, wáááá, kész, ennyi volt, meghaltam. A temetésemre majd küldj virágot, és ne légy szomorú, mert boldog voltam. Fekete ¾-es csípőfarmer van rajta és bakancs és kilátszik a köldöke… és belelóg a haja az arcába és wáááá és tök izzadt. Jha, bocsika, ezt már írtam egyszer. Wáááááááááááá.
- Te nő, tényleg véged van – jutott végre szóhoz J.
- Hát az tuti. Full kakukk. Meghalok, ha egyszer találkozom vele.
J zajt hallott és észrevette Chester-t, aki akkor ért haza és őt kereste.
- Várj egy pillanatot, megjött Chester. Köszönök neki, aztán újra a tiéd vagyok. Úgy hiányoztál már. Imádom, amikor kiakadsz Chris miatt. Pillanat és jövök.
J letette a gépet az öléből és belépett a nappaliba. Chester szorosan átölelte és forrón megcsókolta.
- Szia, drága. Mi újság van?
- Vártalak már. Milyen volt a stúdióban?
- Király, jól haladunk. De nem akarok már dolgozni, inkább mesélj, mit csináltál nélkülem? – kérdezte Chester, miközben kimentek a teraszra. A férfi elmosolyodott, amikor meglátta a laptopot.
- Csak nem…
- De bizony. Drew az. És éppen Chrisről áradozik, szóval nemsokára elhintem neki a koncertet. Még jó, hogy tudtunk beszélni a főnökével és a pasi tök rendes volt, hogy elengedte Drew-t hétvégére. Úgy látszik, a bírósági ítélet erre is jó…
- Ne gondolj rá, drága. Most Drew-ra és Chrisre koncentrálunk. Beleolvashatok abba, amit Drew írt?
- Most ne. Lementem a beszélgetést, aztán majd szemezgetek neked a dumálásainkból, tutira szét fogod röhögni magad rajta.
- Oké. Akkor hajrá. Én addig csinálok valami vacsorát.
- Isten vagy, mondtam már? – simult J a férfihoz és megsimogatta az arcát. – Szeretlek, Chester. Köszönöm, hogy vagy nekem.
- Én is szeretlek, drága – csókolta meg a lányt Chester, aztán hátrébb lépett. – Megyek főzni, mert ha most nem hagylak itt, akkor lőttek a beszélgetésednek Drew-val.
Chester bevonult a konyhába, J pedig visszatelepedett a gép elé.
- Na itt is vagyok. Hol tartottunk? Ja, igen, emlékszem. A virágokról meg a temetésedről volt szó. Figyi…
- Igen? – írta Drew.
- Izé…
- Na! Mi van már?
- Izé…izééé…jaj, nem is tudom, hogy kezdjem – pötyögte J és közben akaratlanul is elnevette magát. Mindig ez szokott történni,ha Drew-val msn-eznek: azonnal jókedve lesz és vigyorog folyamatosan, mint most.
- Naaaaaaaaa. Wáááááááááááááááááá, mondd már, mi van már, na! – türelmetlenkedett Drew.
- Okéka. Szóval…
- J, esküszöm, hogy…
- Péntek reggel jelenésed van nálam – bökte ki J. Aztán várt.
- Hogy micsoda? Miért?
- Mert azt mondtam. Muszáj eljönnöd hozzám, mert utána sokáig nem lesz időm rád.
- Jha, igen. Az a nocsi köcsög bíró. De nekem dolgoznom kell…
- Lehet, hogy haragudni fogsz rám, illetve ránk, de beszéltünk a főnököddel és ő elengedett a hétvégére.
- Na ne már. Hogy csináltátok?
- Titok. Chester segített, ennyit elárulok. Szóval megy a virtuális repülőjegy neked, megspékelve egy Chris Cornell-VIP jeggyel…
J nézte a képernyőt és várta a választ. Egy percig csak a kurzor villogott a képernyőn. J izgult. Vajon Drew mit fog…
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!Na neeeeeeee!!!Wááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá!!! Csak szívatsz! Drágaságosságom, csak szívatsz, ugye?
J hangosan felnevetett. Ez Drew, igen. A sok áááááááááááá meg a sok wááááááááááááá meg a hatalmas lelkesedés és őszinte öröm. Egy tiszta lélek.
- Nem szívatlak, hidd el. Eljössz hozzánk és innen elmegyünk Chris fellépésére, rendben?
Megint eltelt egy perc bármiféle reakció nélkül.
- úristen – jelent meg Drew válasza. – Most lelépek, szívem. Ezt még meg kell emésztenem, rendben?
- Persze. Nyugodtan, hihi.
- Ááááááááááááááááááááá, beszarás, beszarás!!! Végre találkozunk és Chris Cornell-t is látni fogom,wáááááááááááááááááááááá!!! Szexiscsokoládé!!! Szexisropis lesz, drágám, ha láthatlak benneteket! Most viszont megyek, pápá. Remélem, megértesz…nem tudok normálisan gondolkozni, hihi.
- Pápá neked és jó légy! – búcsúzott J mosolyogva, mire Drew válasza nem is késett.
- Naná, mint mindig! Pápussz.
- Pápá.
J kilépett msn-ről és böngészni kezdte a korábbi beszélgetéseiket. Chester eközben összedobott egy könnyű kis vacsit. Kint ettek a teraszon. J kettejük közé húzta a laptopot és megmutogatta Chesternek a Drew-val lezajlott korábbi őrjöngéseket.
- Istenem, ezek a dumák, hihi. Beszarok – kommentálta J. – Ezt nézd, ez Drew kedvenc gatyája, hihi – mutatta J. Volt egy Chris-kép becsatolva a beszélgetéshez, hozzá Drew kommentje: „de persze közben azért levetem ezt a rojtosrabaszott gatyát, amúgy csak néha”.
- Vagy ez. Itt éppen a gatyáitok tartalmát dumáltuk ki. Olvasd csak: „ez a farokorientált leskelődés, ez tuti nemnormális, tarthatatlan állapot”.
- Vagy itt a következő. Mondjuk ez Lucas dumája, de nagyon jó: „mint tudjuk, az élet cukor, csak meg kell tanulni szopni”.
- Öreg igazság – fűzte hozzá Chester vigyorogva. – nagyon kíváncsi vagyok már Drew-ra. Nagyon. Tényleg.
- Hihi. Ezt nézd: „Anyám, letépném róla a ruhát és magam elé térdeltetném és utána idéznék abból a bizonyos Ektomorf dalból, hogy térdelj elém és nyald szét a testem".
- Uhhh. Ne ismerem ezt az együttest, lehet, hogy érdemes lenne utánanéznem – mondta a férfi, és közben a keze J hátát kezdte simogatni. – Fikifiki? Az mi a fene?
J felnevetett.
- Ez Drew kifejezése arra a zenére, amit Chris Timbaland-del csinált. Nem jött be neki az album, egy-két szám kivételével.
Chester a képernyőre bökött.
- Gondolom, ez egy újabb Lucas-féle bölcsesség, igaz?
- Ez? „Tudod mi a közös a dugásban és a hóemberkészítésben? Először meggyúrod a golyókat és csak utána jön a répa. „ Hát ja. Ez Lucas. Kis hülye, imádom.
J még nézegette volna a beszélgetéseket, el is döntötte magában, hogy egyszer majd, ha tengernyi szabadideje lesz, visszaolvassa őket. Most azonban Chester meleg tenyere, majd az ujjai kezdték elterelni a gondolatait Drew-ról. Egészen másféle dolgok jutottak az eszébe, ahogy Chester lassan végighúzta az ujjait a gerincén.
- Most nincs hó, így nem tudunk hóembert építeni…- suttogta Chester a lány fülébe -, viszont van itthon golyó és répa…
- Lüke – sóhajtotta J, majd megfordult és vadul megcsókolta a férfit. Chester ölbe kapta és be akarta vinni a hálószobába, de csak a nappali kanapéjáig jutottak.
Eközben a világ másik felén Drew szinte őrjöngött, mikor elolvasta J virtuális ajándékát.
-Wáááááá, nem hiszem el, ilyen nincs - ugrált egy helyben a labor kellős közepén. Lucas, a társa meg értetlenül bámult rá. - Beléd meg mi ütött? Úgy viselkedsz, mint egy rakás ovis.
- Wáááááá - kiabált a lány. Más értelmes szót nem lehetett kihúzni belőle, ezért Lucas a számítógép képernyőjére nézettl, és már mindent értett. Drew kapott J-től egy meghívást Los Angeles-be és mellé egy jegyet Chris Cornell koncertjére.
- Ja, így már értem. - Lucas is tisztában volt vele, hogy a lány be van zsongva. Hiába a diploma, meg az óriási fizetés, ha Chrisről van szó, Drew megőrül és megszűnik minden.
- Szerintem menj haza, mert így nem sokra mész ezekkel az olajmintákkal – tanácsolta a barátnőjének, aki nem is tétovázott.
- Imádlak. - mondat a lány és búcsúzóul egy csókot nyomott a srác arcára. Ledobta a köpenyét, és úgy eltűnt, olyan gyorsan, hogy Lucas észre sem vette.
Drew alig tudta felfogni, hogy mi van. Chris Cornell, Chris Cornell, látni fogom Chris Cornell-t, zakatolta az agya körbe-körbe. Csak a pasi arca lebegett előtte. Persze az sem volt mellékes, hogy végre találkozhat J-vel, de tudta, hogy barátnője abszolút megértené, hogy neki most Chris Cornell sokkal fontosabb. Hazament a Syncroud-tól kapott lakásába, belőtte a gépet és kutakodni kezdett a neten, hogy milyen számok lesznek azon a bizonyos koncerten. Amikor meglátta a tracklistet, azt hitte, hogy meghalt és már útban van a mennybe. A Scream című albumról a címadó dal, aztán a nagy kedvenc Part of Me, a Long Gone, az Enemy és a Take Me Alive. Hála istennek, hogy nem nagyon merült bele – gondolta Drew megkönnyebbülten. Aztán ott voltak persze az elmaradhatatlan Soundgarden- dalok: a Jesus Christ Pose, az Outshined, a Black Hole Sun. Aztán a régi szólókról a Can’t change me, persze franciául, a Sweet Euphoria, a Carry On-ról a James Bond-os dal. Drew itt megint felsikoltott. Aztán még a Poison Eye. Persze néhány Audioslave-es dal is rajta volt a listán: a Revelation, az Original Fire, a Like a Stone, a Shadow Of The Sun, a Show Me How To Live, És az elmaradhatatlan Rage-dal, a Killing In A Name Of, meg a Seven Nation Army. Amint végzett a kutakodással, felment msn- re, hátha ott találja J-t. Meg akarta neki köszönni, de végül rájött, hogy csak nyökörögni lesz képes, mert még a gondolattól is a torkában dobog a szíve. És mi lesz, ha ott fog állni a színpad előtt, és Chrisen a kedvenc gatyája lesz, az a gombos farmer, meg az a kék felső… És mi lesz, ha össze lesz fogva a haja… Drew tudta, érezte, hogy ott helyben belehal a látványba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése