Ezt az égést – gondolta magában Drew. Soha nem volt az a típus, akit könnyen zavarba lehetett hozni, de ez a mostani helyzet…Elég gázos.
- Baszki, J! Miért nem szóltál? – hajolt oda a barátnője füléhez, mire J elvigyorodott.
- Bocsika. De ezt nem tudtam kihagyni – mondta vidáman, majd megpaskolta Drew arcát. – Mi van, szivi? Kényelmetlen a helyzet?
- Az! De még mennyire hogy az! Most mit gondolhat rólam Chris? – suttogott a lány. J még mindig mosolygott, miközben hátrafordult.
- Szia, Chris! Dögös volt a fellépésed! Szeretnék neked bemutatni valakit, oké? – vágott rögtön a közepébe J és megfordította Drew-t.
Chris úgy állt ott, mint akibe villám csapott. Amikor Chester szólt neki, hogy meg kéne keresni J-t, Chris örömmel csatlakozott hozzá, mert titokban abban reménykedett, hogy láthatja Drew-t. És amikor Chester a bárpultnak támaszkodó lányokra mutatott, Chris szívét olyan boldogság és várakozás öntötte el, mint még soha. És izgult. Úgy izgult, mint egy tini az első randija előtt. Most pedig itt állnak, egymással szemben, és a férfi tudta, hogy mondania kéne valamit. A szavak azonban nem jöttek a szájára.
Chester is és J is látta a tétovázást a két emberen, ezért összenéztek és a kezükbe vették az irányítást.
- Drága, tudnál nekem segíteni? – kérdezte Chester és megfogta J kezét. A lány bólintott.
- Naná, de…Drew…vele mi lesz?
- Gyere te is, másik drága, oké? – fordult Chester Drew-hoz, aki úgy állt ott, mint egy sóbálvány.
Chris Cornell. Chris Cornell. A szexiscsokoládé. A rojtosrabaszott gatyájában, a megizzadt kék pólójában, az összefogott hajával, az ősz szálakkal a szakállában…Meghaltam és a mennyben vagyok – zakatolta a lány agya egyfolytában. Itt áll előttem, és engem néz. Engem néz azokkal a gyönyörűségesen szépséges, világító kék szemeivel. Drew, gyerünk, szedd már össze magad! Mondj valamit. Akármit. Mindig nagydumás csaj voltál, akkor most mi van? Miért érzed úgy, hogy mindjárt összeesel? Miért nem kapsz rendesen levegőt? Miért vagy képtelen megmozdulni? Aztán hirtelen egy rántást érzett a karján. J nézett rá vigyorogva.
- Gyere, szivi, visszakísérjük a nagyfiúkat az öltözőbe, oké? Érted, amit mondok? – legyezett el Drew arca előtt J, mire a lány pislantott egyet és elkapta J kezét. Végre el tudott mosolyodni, egyelőre már ez is nagy szó volt.
- Nyuszikám, ne hadonássz előttem. Megértettem, felfogtam, amit mondtál, hihi.
- Akkor rendben. Ennek igazán örülök, hogy magadhoz tértél a sokkból, amit Chris megjelenése okozott…
- J. Ne szívass már.
- Szerintem Chris sincs jobb állapotban – szólt közbe Chester és ő is vigyorgott. Basszus, ezek rosszabbak, mint a tinédzserek – gondolta magában a férfi. Na nem mintha te jobb lettél volna, emlékezz, milyen érzések töltöttek el, amikor először találkoztál Jeminával.
- Gyere, drága, menjünk – indult el a férfi. Drew J mellé lépett, Chris pedig Chester mellé.
- Mi van? Féltek egymástól? – kérdezte J. – Na jó, abbahagyom, mert látom, hogy kezditek kényelmetlenül érezni magatokat…vagy egymást, hihi.
- Én meg azt látom, hogy ti ezt marhára élvezitek – szólalt meg végre Chris, és elmosolyodott. Drew térde megremegett a férfi hangjától és a mosolyától. Anyám, baszki. Bármit kérhetne tőlem, megtenném. A csillagokat is lehoznám neki az égről.
Elindultak négyesben az öltözők felé. Chester megállt a saját öltözőjének ajtaja előtt.
- Bocsi, srácok, fontos megbeszélnivalóm van Jeminával, pápá – mondta a férfi vigyorogva. Egy mozdulattal betolta J-t az ajtón és eltűntek.
- De… - szólalt meg egyszerre Drew és Chris, de már csak a csukott ajtó nézett vissza rájuk. Tanácstalanul álldogáltak egy darabig.
Chris, gyerünk már, kapard össze magad, nem lehetsz ennyire szerencsétlen – korholta magát a férfi. Drew-ra nézett. A lány őt figyelte, de most zavartan elkapta a tekintetét.
- Izé… - nyögte ki a lány nagy sokára, amikor már kezdett kényelmetlen lenni a csend kettejük között. – Hát…Chris…
- Drew…nem szeretném, ha rosszra gondolnál, de…
- Igen?
- Bejössz velem?
- Miért?
- Mit miért? – kérdezett vissza Chris.
- Miért menjek be veled? Mit akarsz tőlem? – tette fel hirtelen a kérdést Drew, mire Chris szégyenlősen elmosolyodott, Drew pedig ismételten megállapította, hogy ez a pasi egyértelműen egy szexiscsokoládé.
- Öszintén? Legyek őszinte?
- Elvárom. Nem akarom magam bármiféle illúzióba ringatni. Öntsünk tiszta vizet a pohárba, mielőtt bízni kezdenék abban, hogy lehet valami kettőnk között – csúszott ki a lány száján. Chris megfogta a kezét. Drew megrándult.
- Drew...akkor őszinte leszek, de szeretném, ha ezt bent beszélnénk meg, mert Chester és Jemina ezer százalék, hogy itt hallgatózik az ajtó mögött. Igaz? – emelte fel a hangját Chris, és hirtelen rácsapott Chester öltözőjének ajtajára. Halk vihogást hallott. – Le lehet rólunk kopni, oké, haver? Nagyfiú vagyok, Drew pedig nagylány, megoldjuk a dolgot nélkületek is! – szólt az ajtónak, mire a válasz nem is késlekedett.
- Persze. Jó duma, haver – hallatszott Chester hangja az ajtó mögül. – Gyerünk, ne legyél már ennyire béna!
Chris kinyitotta az öltözője ajtaját és kérlelőn nézett Drew-ra.
- Kérlek…nem akarok még jobban beégni előtted…
Drew csak bólintott és belépett az öltözőbe. Chris még odaszólt Chesterék ajtajának.
- Bementünk az öltözőmbe, lesztek szívesek viselkedni! Inkább foglalkozzatok egymással! Most tutira nem foglak benneteket megzavarni.
Aztán belépett az öltözőbe és becsukta az ajtót. Drew a kis helyiség közepén ácsorgott. Nem tudta, mit mondjon. Itt van Chris Cornell öltözőjében, mert a férfi ezt akarja. És te? Te mit akarsz tőle? Mit akarsz Christopher John Boyle-tól? Ettől a gyönyörűen szexis pasitól, aki itt áll tőled fél méterre és téged néz?
- Mindent – mondta ki hangosan a választ a fejében zakatoló kérdésekre.
Chris nézte Drew-t. Pillantása végigsiklott a lány fiatal, szép arcán. Tanulmányozni kezdte a ruháját. Olajzöld ujjatlan póló, az elején Soundgarden-felirat. A betűk Drew minden egyes légvételétől megmozdultak. Fekete térdnadrág, fekete bakancs. Igazi grunge-lány, mosolyodott el Chris.
- Tetszik a pólód. Főleg a felirat a hátán…
Drew egy szót sem tudott kinyögni. Kábult volt. érezte a kettejük között láthatatlanul feszülő vágyat. Legszívesebben azonnal ráugrott volna Chris-re és…de mit is mond?
- Épp azt mondtam, hogy emlékszem, amikor megmutattad Jeminának a pólódat a neten keresztül…
- Izé…és…márminthogy…ott voltál? – kérdezett vissza Drew egérhangon. Anyám. Baszki. Valami rémlett neki. Hogy szokás szerint hozta a formáját az alatt a beszélgetés alatt is. Emlékezett rá, hogy akkor éppen már 3 napja nem aludt, de a munka miatt fel volt pörögve. És…
- …hogy addig fogod hordani, mint…hogy is mondatd? „Tököm Chris a gombos gatyáját.”
- Anyám – Drew csak ennyire volt képes. Lehajtotta a fejét. Képtelen volt Chris-re nézni. Már megint sikerült beégetnem magam. Istenem. Ez nagyon égő. Stíles vagyok, mondhatom. Aztán egy apró érintést érzett az állán.
- Hé – hallotta meg Chris halk hangját. – Andrea, nézz rám. Nézz rám, kérlek.
Drew felnézett. A Chris szemében megcsillanó vágytól megszédült és a férfinak dőlt. Soha nem fordult elő vele, hogy ennyire intenzíven reagáljon egy férfi vágyára. Igazából nem is foglalkozott a pasikkal túlzottan. Néha volt egy-két olyan éjszakája, amikor nem egyedül ment haza, de a munka volt az élete. És Chris. Aki most itt áll előtte. A lány rekedten megszólalt:
- És még mit mondtam? – alig tudta befejezni a mondatot, mert Chris finoman végigsimított a karján. A lány megborzongott, de nem azért, mert fázott.
- Tényleg hallani akarod? – kérdezett vissza Chris. Az ő hangja is rekedt volt. ahogy eszébe jutott az a bizonyos msn-beszélgetés, a szíve vadul verni kezdett. nem mintha eddig nyugodt lett volna. Annyira szerette volna megismerni Drew-t. ténylegesen, testestől-lelkestől. Szerette volna megtudni, mit szeret és mit nem, szeretett volna hallani az életéről, a vágyairól, az álmairól. Most azonban, hogy itt vannak kettesben, a fizikai vágy felülkerekedett rajta. Még egyszer megsimogatta Drew karját és látta, hogy a lány mély levegőt vesz és a mellén megremeg a Soundgarden-felirat.
- Szóval…azt mondtad, hogy simán rám ugranál és ledugnád a torkomon a nyelvedet. És hogy már bepókhálósodtál, annyira nem volt semmilyen normális pasi a láthatáron…és most megcsókollak. Andrea, megcsókollak. Ha nem akarod, még modt szólj, mert különben…
Drew lábujjhegyre állt és beléfojtotta a szót egy csókkal. Innentől kezdve nem volt megállás. Elszállt mindkettejükből a tartózkodás, a megilletődöttség, és átvette a helyét valami vadállati érzés, hogy meg akarják kapni a másikat. Chris nekidöntötte Drew-t a falnak, megragadta a két csuklóját és a feje fölé emelte.
- Nézz rám – szólt a lánynak. – Nézz rám, Andrea. Látni akarom a szemedben, hogy te is azt érzed, amit én.
Drew felnyögött. Kiszabadította a kezét Chris szorításából és egy mozdulattal lerántotta a pólóját. Megragadta Chris kezét és a mellére húzta. Chris ujjai pedig vándorútra indultak a testén. A férfi simogatta az arcát, a nyakát, majd egyre lejjebb és lejjebb haladt. Végigsimított Drew fenekén és szorosan magához húzta a lányt. Olyan szorosan, hogy Drew érezte Chris vágyát. Óriási vágyát, mely az övével vetekedett. A keze a férfi sliccére tévedt és halkan felnevetett.
- Ez a kedvenc gatyám. Imádom a gombjaidat…tényleg rojtosra hordtad…
- Én pedig a pólódat imádom. Emlékszem, amikor megláttam…az volt az első gondolatom, hogy szeretném kimondani a nevedet, miközben együtt vagyunk… - suttogta Chris Drew fülébe, majd a hangja nyögésbe fúlt, mert Drew kigombolta a legfelső gombot. Aztán a következőt. Chris elhúzódott, de csak annyira, hogy levehesse magáról a pólóját, amit direkt azért választott a mai fellépésre, mert tudta, hogy Drew is ott lesz. Most pedig itt van…itt, az öltözőjében, félmeztelenül, vágyakozva, a keze a nadrágján…Chris, Chris, Chris – figyelmeztette magát a férfi, légy türelmes, ne akard azonnal lefektetni.
- Mire gondolsz? – kérdezte halkan Drew és végighúzta a tenyerét a férfi mellkasán. A férfi bőre forró volt, és sima. És gyönyörű.
- Arra gondoltam, hogy én nem ezt akartam…illetve igen, de nem ilyen gyorsan…Andrea…
- Mondd ki a nevem – suttogott Drew egészen közel hajolva Chrishez, miközben a keze már a férfi fenekére simult.
- Andrea…
- Még egyszer. Hallani akarom…nagyon izgató. Nagyon izgató a hangod. Felizgat. Mondd ki még egyszer…
- Andrea Smith…
- Baszki, J! Miért nem szóltál? – hajolt oda a barátnője füléhez, mire J elvigyorodott.
- Bocsika. De ezt nem tudtam kihagyni – mondta vidáman, majd megpaskolta Drew arcát. – Mi van, szivi? Kényelmetlen a helyzet?
- Az! De még mennyire hogy az! Most mit gondolhat rólam Chris? – suttogott a lány. J még mindig mosolygott, miközben hátrafordult.
- Szia, Chris! Dögös volt a fellépésed! Szeretnék neked bemutatni valakit, oké? – vágott rögtön a közepébe J és megfordította Drew-t.
Chris úgy állt ott, mint akibe villám csapott. Amikor Chester szólt neki, hogy meg kéne keresni J-t, Chris örömmel csatlakozott hozzá, mert titokban abban reménykedett, hogy láthatja Drew-t. És amikor Chester a bárpultnak támaszkodó lányokra mutatott, Chris szívét olyan boldogság és várakozás öntötte el, mint még soha. És izgult. Úgy izgult, mint egy tini az első randija előtt. Most pedig itt állnak, egymással szemben, és a férfi tudta, hogy mondania kéne valamit. A szavak azonban nem jöttek a szájára.
Chester is és J is látta a tétovázást a két emberen, ezért összenéztek és a kezükbe vették az irányítást.
- Drága, tudnál nekem segíteni? – kérdezte Chester és megfogta J kezét. A lány bólintott.
- Naná, de…Drew…vele mi lesz?
- Gyere te is, másik drága, oké? – fordult Chester Drew-hoz, aki úgy állt ott, mint egy sóbálvány.
Chris Cornell. Chris Cornell. A szexiscsokoládé. A rojtosrabaszott gatyájában, a megizzadt kék pólójában, az összefogott hajával, az ősz szálakkal a szakállában…Meghaltam és a mennyben vagyok – zakatolta a lány agya egyfolytában. Itt áll előttem, és engem néz. Engem néz azokkal a gyönyörűségesen szépséges, világító kék szemeivel. Drew, gyerünk, szedd már össze magad! Mondj valamit. Akármit. Mindig nagydumás csaj voltál, akkor most mi van? Miért érzed úgy, hogy mindjárt összeesel? Miért nem kapsz rendesen levegőt? Miért vagy képtelen megmozdulni? Aztán hirtelen egy rántást érzett a karján. J nézett rá vigyorogva.
- Gyere, szivi, visszakísérjük a nagyfiúkat az öltözőbe, oké? Érted, amit mondok? – legyezett el Drew arca előtt J, mire a lány pislantott egyet és elkapta J kezét. Végre el tudott mosolyodni, egyelőre már ez is nagy szó volt.
- Nyuszikám, ne hadonássz előttem. Megértettem, felfogtam, amit mondtál, hihi.
- Akkor rendben. Ennek igazán örülök, hogy magadhoz tértél a sokkból, amit Chris megjelenése okozott…
- J. Ne szívass már.
- Szerintem Chris sincs jobb állapotban – szólt közbe Chester és ő is vigyorgott. Basszus, ezek rosszabbak, mint a tinédzserek – gondolta magában a férfi. Na nem mintha te jobb lettél volna, emlékezz, milyen érzések töltöttek el, amikor először találkoztál Jeminával.
- Gyere, drága, menjünk – indult el a férfi. Drew J mellé lépett, Chris pedig Chester mellé.
- Mi van? Féltek egymástól? – kérdezte J. – Na jó, abbahagyom, mert látom, hogy kezditek kényelmetlenül érezni magatokat…vagy egymást, hihi.
- Én meg azt látom, hogy ti ezt marhára élvezitek – szólalt meg végre Chris, és elmosolyodott. Drew térde megremegett a férfi hangjától és a mosolyától. Anyám, baszki. Bármit kérhetne tőlem, megtenném. A csillagokat is lehoznám neki az égről.
Elindultak négyesben az öltözők felé. Chester megállt a saját öltözőjének ajtaja előtt.
- Bocsi, srácok, fontos megbeszélnivalóm van Jeminával, pápá – mondta a férfi vigyorogva. Egy mozdulattal betolta J-t az ajtón és eltűntek.
- De… - szólalt meg egyszerre Drew és Chris, de már csak a csukott ajtó nézett vissza rájuk. Tanácstalanul álldogáltak egy darabig.
Chris, gyerünk már, kapard össze magad, nem lehetsz ennyire szerencsétlen – korholta magát a férfi. Drew-ra nézett. A lány őt figyelte, de most zavartan elkapta a tekintetét.
- Izé… - nyögte ki a lány nagy sokára, amikor már kezdett kényelmetlen lenni a csend kettejük között. – Hát…Chris…
- Drew…nem szeretném, ha rosszra gondolnál, de…
- Igen?
- Bejössz velem?
- Miért?
- Mit miért? – kérdezett vissza Chris.
- Miért menjek be veled? Mit akarsz tőlem? – tette fel hirtelen a kérdést Drew, mire Chris szégyenlősen elmosolyodott, Drew pedig ismételten megállapította, hogy ez a pasi egyértelműen egy szexiscsokoládé.
- Öszintén? Legyek őszinte?
- Elvárom. Nem akarom magam bármiféle illúzióba ringatni. Öntsünk tiszta vizet a pohárba, mielőtt bízni kezdenék abban, hogy lehet valami kettőnk között – csúszott ki a lány száján. Chris megfogta a kezét. Drew megrándult.
- Drew...akkor őszinte leszek, de szeretném, ha ezt bent beszélnénk meg, mert Chester és Jemina ezer százalék, hogy itt hallgatózik az ajtó mögött. Igaz? – emelte fel a hangját Chris, és hirtelen rácsapott Chester öltözőjének ajtajára. Halk vihogást hallott. – Le lehet rólunk kopni, oké, haver? Nagyfiú vagyok, Drew pedig nagylány, megoldjuk a dolgot nélkületek is! – szólt az ajtónak, mire a válasz nem is késlekedett.
- Persze. Jó duma, haver – hallatszott Chester hangja az ajtó mögül. – Gyerünk, ne legyél már ennyire béna!
Chris kinyitotta az öltözője ajtaját és kérlelőn nézett Drew-ra.
- Kérlek…nem akarok még jobban beégni előtted…
Drew csak bólintott és belépett az öltözőbe. Chris még odaszólt Chesterék ajtajának.
- Bementünk az öltözőmbe, lesztek szívesek viselkedni! Inkább foglalkozzatok egymással! Most tutira nem foglak benneteket megzavarni.
Aztán belépett az öltözőbe és becsukta az ajtót. Drew a kis helyiség közepén ácsorgott. Nem tudta, mit mondjon. Itt van Chris Cornell öltözőjében, mert a férfi ezt akarja. És te? Te mit akarsz tőle? Mit akarsz Christopher John Boyle-tól? Ettől a gyönyörűen szexis pasitól, aki itt áll tőled fél méterre és téged néz?
- Mindent – mondta ki hangosan a választ a fejében zakatoló kérdésekre.
Chris nézte Drew-t. Pillantása végigsiklott a lány fiatal, szép arcán. Tanulmányozni kezdte a ruháját. Olajzöld ujjatlan póló, az elején Soundgarden-felirat. A betűk Drew minden egyes légvételétől megmozdultak. Fekete térdnadrág, fekete bakancs. Igazi grunge-lány, mosolyodott el Chris.
- Tetszik a pólód. Főleg a felirat a hátán…
Drew egy szót sem tudott kinyögni. Kábult volt. érezte a kettejük között láthatatlanul feszülő vágyat. Legszívesebben azonnal ráugrott volna Chris-re és…de mit is mond?
- Épp azt mondtam, hogy emlékszem, amikor megmutattad Jeminának a pólódat a neten keresztül…
- Izé…és…márminthogy…ott voltál? – kérdezett vissza Drew egérhangon. Anyám. Baszki. Valami rémlett neki. Hogy szokás szerint hozta a formáját az alatt a beszélgetés alatt is. Emlékezett rá, hogy akkor éppen már 3 napja nem aludt, de a munka miatt fel volt pörögve. És…
- …hogy addig fogod hordani, mint…hogy is mondatd? „Tököm Chris a gombos gatyáját.”
- Anyám – Drew csak ennyire volt képes. Lehajtotta a fejét. Képtelen volt Chris-re nézni. Már megint sikerült beégetnem magam. Istenem. Ez nagyon égő. Stíles vagyok, mondhatom. Aztán egy apró érintést érzett az állán.
- Hé – hallotta meg Chris halk hangját. – Andrea, nézz rám. Nézz rám, kérlek.
Drew felnézett. A Chris szemében megcsillanó vágytól megszédült és a férfinak dőlt. Soha nem fordult elő vele, hogy ennyire intenzíven reagáljon egy férfi vágyára. Igazából nem is foglalkozott a pasikkal túlzottan. Néha volt egy-két olyan éjszakája, amikor nem egyedül ment haza, de a munka volt az élete. És Chris. Aki most itt áll előtte. A lány rekedten megszólalt:
- És még mit mondtam? – alig tudta befejezni a mondatot, mert Chris finoman végigsimított a karján. A lány megborzongott, de nem azért, mert fázott.
- Tényleg hallani akarod? – kérdezett vissza Chris. Az ő hangja is rekedt volt. ahogy eszébe jutott az a bizonyos msn-beszélgetés, a szíve vadul verni kezdett. nem mintha eddig nyugodt lett volna. Annyira szerette volna megismerni Drew-t. ténylegesen, testestől-lelkestől. Szerette volna megtudni, mit szeret és mit nem, szeretett volna hallani az életéről, a vágyairól, az álmairól. Most azonban, hogy itt vannak kettesben, a fizikai vágy felülkerekedett rajta. Még egyszer megsimogatta Drew karját és látta, hogy a lány mély levegőt vesz és a mellén megremeg a Soundgarden-felirat.
- Szóval…azt mondtad, hogy simán rám ugranál és ledugnád a torkomon a nyelvedet. És hogy már bepókhálósodtál, annyira nem volt semmilyen normális pasi a láthatáron…és most megcsókollak. Andrea, megcsókollak. Ha nem akarod, még modt szólj, mert különben…
Drew lábujjhegyre állt és beléfojtotta a szót egy csókkal. Innentől kezdve nem volt megállás. Elszállt mindkettejükből a tartózkodás, a megilletődöttség, és átvette a helyét valami vadállati érzés, hogy meg akarják kapni a másikat. Chris nekidöntötte Drew-t a falnak, megragadta a két csuklóját és a feje fölé emelte.
- Nézz rám – szólt a lánynak. – Nézz rám, Andrea. Látni akarom a szemedben, hogy te is azt érzed, amit én.
Drew felnyögött. Kiszabadította a kezét Chris szorításából és egy mozdulattal lerántotta a pólóját. Megragadta Chris kezét és a mellére húzta. Chris ujjai pedig vándorútra indultak a testén. A férfi simogatta az arcát, a nyakát, majd egyre lejjebb és lejjebb haladt. Végigsimított Drew fenekén és szorosan magához húzta a lányt. Olyan szorosan, hogy Drew érezte Chris vágyát. Óriási vágyát, mely az övével vetekedett. A keze a férfi sliccére tévedt és halkan felnevetett.
- Ez a kedvenc gatyám. Imádom a gombjaidat…tényleg rojtosra hordtad…
- Én pedig a pólódat imádom. Emlékszem, amikor megláttam…az volt az első gondolatom, hogy szeretném kimondani a nevedet, miközben együtt vagyunk… - suttogta Chris Drew fülébe, majd a hangja nyögésbe fúlt, mert Drew kigombolta a legfelső gombot. Aztán a következőt. Chris elhúzódott, de csak annyira, hogy levehesse magáról a pólóját, amit direkt azért választott a mai fellépésre, mert tudta, hogy Drew is ott lesz. Most pedig itt van…itt, az öltözőjében, félmeztelenül, vágyakozva, a keze a nadrágján…Chris, Chris, Chris – figyelmeztette magát a férfi, légy türelmes, ne akard azonnal lefektetni.
- Mire gondolsz? – kérdezte halkan Drew és végighúzta a tenyerét a férfi mellkasán. A férfi bőre forró volt, és sima. És gyönyörű.
- Arra gondoltam, hogy én nem ezt akartam…illetve igen, de nem ilyen gyorsan…Andrea…
- Mondd ki a nevem – suttogott Drew egészen közel hajolva Chrishez, miközben a keze már a férfi fenekére simult.
- Andrea…
- Még egyszer. Hallani akarom…nagyon izgató. Nagyon izgató a hangod. Felizgat. Mondd ki még egyszer…
- Andrea Smith…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése