- Kinyírom. Megölöm. Megfojtom. Felnégyelem, akárki is az – mordult fel Chester. – Ezt egyszerűen nem hiszem el. Mindig ilyenkor csörög az a kurva telefon, amikor még szerettem volna így együtt maradni veled – sóhajtott fel lemondóan a férfi. Végigsimította és csókolta J gerincvonalát, majd feltápászkodtak a földről és a szanaszét dobált ruhák között keresgélni kezdték a csörgő mobilokat. Chester hamarabb megtalálta a sajátját, és felvette.
- Bennington. Egy pillanatig tartsd – szólt bele morcosan, de ahogy J-re nézett, elszállt a rosszkedve és elvigyorodott. A lány két térdén hatalmas piros foltok voltak. Miközben Chester a telefont hallgatta, mutogatott J-nek, hogy nézze meg a térdét. A lány pedig visszamutogatott neki, hogy ha röhögni akar, akkor nézze meg a saját térdeit. J telefonja időközben elhallgatott, így a lány nem is foglalkozott vele. Ehelyett inkább elkezdett öltözködni, persze Chester orra előtt. A férfi elnevette magát, majd megpróbált a telefonálóra figyelni.
- Bocs, Talinda, itt vagyok. Hogy micsoda? Mit csinált Sam? Elvitte a srácokat? Mind a hármat? Mi az isten történt vele? És bemutatta az új pasiját neked? – hüledezett a férfi. – Egy görög macsó? Nem semmi. És…milyen? Aha. Szóval neked szimpatikus a srác. Oké. És Sam? Hogy viselkedett? Micsoda? Bocsánatot kért tőled, amiért a múltkor bántotta Dravent és Jeminát? Tőled kért bocsánatot? Remélem, mondtad neki, hogy…Oké. Jó kislány vagy, tudtam én. Igen, ő is itt van, csak épp öltözik…nem. Igen. Igen, Talinda, éppen szexeltünk. És nagyon jó volt. Bizony – nevetett Chester és látta, hogy J elvörösödik. – Na jó, abbahagyom, mert ha látnád Jeminát…Olyan vörös az arca, mint a főtt rák. Nem értem, miért. Szexeltünk és kész. Most még vörösebb. Oké, nem szenyózok többet. Képzeld, mi történt! Á, nem is mondom el, majd személyesen. Nemsokára indulunk haza, csörgök, ha leszállt a gép. Szia, Talinda! Csók Tyler-nek!
- Miért kell beégetned T előtt? – vonta kérdőre Chestert J, amikor a férfi letette a telefont. – Semmi köze hozzá, hogy mikor éppen mit csinálunk.
- Most mi a baj, drága? – nézett csodálkozva a férfi J-re. – Eddig nem problémáztál ezen.
- Ez a kettőnk dolga, nem? Oké, hogy jóban vagy T-vel, de akkor sem kéne mindent az orrára kötnöd! – fordult el durcásan J, Chester pedig csak nézte, és nem értette a lány viselkedését.
J sem értette saját magát. Ha most valaki megkérdezte volna tőle, hogy mi baja van, nem tudta volna megmondani. Feszült volt. Chris koncertjén és utána nem volt még semmi baja, de most úgy érezte, hogy a gyomra helyén egy nagy darab kő van, és hogy belülről remeg és valami szét akarja feszíteni. Ráadásul bőghetnékje is volt. Így amikor meglátta Chester értetlen és csalódott arcát, el is sírta magát. Odalépett a férfihoz és hozzábújt. A vállába fúrta az arcát.
- Ne haragudj. Nem tudom, mi bajom van. Azon kívül, hogy egy hülye hisztis picsa vagyok…
Chester szorosan átölelte J-t és ringatni kezdte. Most ő juttatta J szervezetébe a nyugtató energiát. Percekig álltak összeölelkezve, aztán rendesen felöltöztek és összepakolták a cuccaikat.
- Bazz. Mi van Chris-szel? Nagyon elbújt – jutott eszébe J-nek. – És Drew vajon épségben visszaért Fort McMurray-be? Még nem hívott. Nem is üzent.
- Tényleg, ki keresett telefonon az előbb? – kérdezte Chester, miközben behúzta a cipzárt az egyik kis bőröndön.
J megvonta a vállát.
- Lövésem sincs. Ismeretlen szám volt. Ha akar valamit, úgyis újra hív.
Ebben a másodpercben pittyegett J telefonja, jelezve, hogy üzenetet kapott. A feladó Chris volt, a szomszédból. A lány megnyitotta: „Szia. Ne haragudj, most nincs lelkierőm beszélgetni. Megadnád Andrea telefonszámát és a számítógépes nevét? Kösz.” Még végig sem tudta szinte olvasni, amikor megcsörrent a készülék a kezében, a lány majdnem el is ejtette, úgy megijedt.
- Szia, bébi! Épp most emlegettelek! Minden okés? Milyen volt a helikopter? Izé…megadhatom Chris-nek a számodat meg az msn-nevedet? Oké, csak kérdeztem, hihi. Egyből gondoltam, hogy a szexiscsokoládénak mindent megadhatok, ami veled kapcsolatos…Na jó, hallom, menned kell. Pápussz Neked és tudod: légy jó!
J mosolyogva nyomta ki a telefont. Drew már megint jó kedvre derítette. Újból megnyitotta Chris üzenetét és elküldte neki Drew elérhetőségeit. Ezidő alatt Chester felhívta Samanthát, az első volt nejét, hogy minden rendben van-e a srácokkal. Miután mindenki megnyugtatott mindenkit, hogy a dolgok jól mennek, Chester és J összeszedte a csomagokat és a leghamarabbi járattal hazaindultak. Amikor beléptek a parti házba, csak ledobáltak minden táskát, nem volt kedvük kipakolni. Chester felhívta Talindát és megkérte, hogy Tyler maradjon még nála. Az egész vasárnapot együtt töltötték, mert tudták, hogy hétfőn, amikor J-nek megint be kell mennie a bíróságra, meg fog születni az az ítélet, ami miatt az államelhagyási tilalom is életbe fog lépni. Ezért vasárnap egész nap úton voltak. Vidámpark, fagyi, fürdés volt a program. Chester úgy babusgatta J-t egész nap, mintha soha többet nem találkoztak volna. Aggódott a lány miatt. Tudta, hogy J rágja magát emiatt a bírósági ügy miatt, és igyekezett megnyugtatni a lányt, hogy ugyanúgy szereti, mint eddig. Este fáradtan lezuhanyoztak, majd lefeküdtek aludni.
J a nappal együtt ébredt. Óvatosan kimászott az ágyból, hogy Chestert ne zavarja fel. Ruhátlanul kisétált a teraszra és nézte a napfelkeltét. Ahogy a nagy vörös korong egyre feljebb kúszott az égen, J szíve úgy lett egyre szomorúbb. Csak remélte, hogy a bíróságon nem lesznek túl szigorúak hozzá, bár tudta, hogy teljesen mindegy, milyen ítéletet hoznak. A Robina-ügy miatt így is, úgy is priusza lesz. J felsóhajtott és megborzongott. Aztán érezte, hogy két kar fonódik a derekára.
- Jó reggelt, drága. Korán van még – köszönt neki Chester, és belecsókolt a nyakába.
- Tudom. Képtelen vagyok zárt helyen tartózkodni most – mondta halkan J. – Tudom, hogy nem fognak lecsukni, de akkor is…olyan, mintha börtönbe kéne vonulnom…
Chester maga felé fordította J-t és látta, hogy a lány szeme könnyes. Megsimogatta az arcát, mire J szeméből kibuggyantak a könnycseppek.
- Drága. Figyelj rám. Ne emészd magad. Nem lesz semmi baj. Ki fogjuk bírni azt az időt, amíg a bünti érvényes. Én napközben melózok majd, te meg valami hivatalban fogsz papírokat rendezgetni. Vagy megpróbálok beszélni a bíróval…
- Ne. Le kell töltenem a büntetést. Nem akarok csaló is lenni, akire majd rásütik, hogy pénzért vette meg a szabadságát. Nem. 200 óra. Ha napi 8 órával számolok, az…mennyi is…jaj…Chester, így nem tudok számolni… - J sírását vágy váltotta fel. Chester ugyanis simogatni kezdte a hátát, finoman, röpke kis érintésekkel, majd gyengéden megcsókolta.
- Gyönyörű vagy, ahogy itt állsz a felkelő nap fényében – suttogta a férfi. Aztán ölbe vette a lányt, visszavitte a hálószobába és folytatta a becézgetést. Becézte J testét, és becézte a lelkét is. Becézte tettekkel, és becézte szavakkal. Lassan, óvatosan, finoman szerelmeskedtek, és amikor a nap teljes fényében felragyogott, ők is a csúcsra jutottak. Szorosan összeölelkezve még pihentek egy kicsit, majd lezuhanyoztak, felöltöztek és elindultak a bíróságra. Az épület előtt óriási tömeg tolongott, 99 százalékuk újságíró és fényképész. A sáskahad. Chester szorosan magához húzta J-t, és átverekedték magukat a szenzációra éhes hiénák között. És amikor egy óra múlva távoztak, az újságírók megkapták, amire vágytak. Chester falfehér arca és J kisírt szemei mindent elárultak. A jószemű riporterek egyből tudták, hogy a bírónő olyan ítéletet hozott, amire Chesterék nem számítottak.
Ez igaz is volt, jól sejtették. Amikor az idős, kimondottan nem szimpatikus bírónő kimondta a szavakat, J megingott. Chesterbe kapaszkodott, nehogy összerogyjanak a lábai. Az ítélet egy része nem volt meglepő: a 200 óra közmunka jogerőre emelkedett. Ám a helyszín…J ennél rosszabbat talán el sem tudott volna képzelni. A Cedars-Sinai Orvosi Központban, a gyerekosztályon. Ezt még megfejelte a bírónő azzal, hogy az államelhagyási tilalmat leszűkítette, így J a közmunka leteltéig nem teheti ki a lábát Los Angeles-ből. Megalázó módon karperecet, illetve bokaperecet kapott, ami folyamatosan adta a jelet, mintegy GPS-ként működve. Ha J esetleg túlmenne a kijelölt határokon, a készülék azonnal jelez a területileg illetékes rendőrörsön és kiadhatják J ellen a körözési parancsot.
Chester teljesen megdöbbent, amikor meghallotta az ítéletet. Érezte, hogy J lélegzete elakad, főleg a gyerekkórház hallatán. Istenem. Ez…ilyen helyen lehúzni 200 órát egy olyan nőnek, akinek lehet, hogy nem születhet gyereke…kínzás. Emellé még a lakhelyelhagyás…mi az isten lesz így? J össze fog omlani. Chester tudta, hogy ettől a perctől kezdve még jobban figyelnie kell J-re. Amikor meglátta a lány vékony, kecses bokáján a jeladó készüléket, elsápadt. Látta, hogy szinte nincs is magánál. Amikor kiléptek a bíróság épületéből, a várakozó tömeg felharsant és folyamatosan kérdésekkel bombázták őket. Chester senkire nem nézve törtetett előre, amikor meglepetésére Talindával találta magát szemben. És Samantha is ott volt. És az összes gyerek. És Chris Cornell. És Jay-Z. És Kat Von D. És a Linkin Park-ból a srácok. És Amirék. Az összes barátjuk. Akiknek fontosak voltak mindketten. És akik most sorfalat álltak nekik és nem engedtek a közelükbe senkit. Ezt látva J-nél most tört el a mécses igazából. Hangosan felzokogott és majdnem összeesett. Ha Chester nem kapja el időben, akkor a földön kötött volna ki. A férfi a karjaiba vette a kétségbeesve, szinte fuldokolva síró lányt, és a barátaiktól kísérve hazavitte. Otthon aztán levetkőztette, engedett neki egy hatalmas kád vizet, nyugtató habfürdőt öntött bele, meggyújtott rengeteg illatos gyertyát és lefürdette J-t. Sokáig feküdtek együtt a vízben, és J kezdett magához térni egy kicsit. És kezdte felfogni, hogy a következő hetek borzasztóak lesznek.
- Bennington. Egy pillanatig tartsd – szólt bele morcosan, de ahogy J-re nézett, elszállt a rosszkedve és elvigyorodott. A lány két térdén hatalmas piros foltok voltak. Miközben Chester a telefont hallgatta, mutogatott J-nek, hogy nézze meg a térdét. A lány pedig visszamutogatott neki, hogy ha röhögni akar, akkor nézze meg a saját térdeit. J telefonja időközben elhallgatott, így a lány nem is foglalkozott vele. Ehelyett inkább elkezdett öltözködni, persze Chester orra előtt. A férfi elnevette magát, majd megpróbált a telefonálóra figyelni.
- Bocs, Talinda, itt vagyok. Hogy micsoda? Mit csinált Sam? Elvitte a srácokat? Mind a hármat? Mi az isten történt vele? És bemutatta az új pasiját neked? – hüledezett a férfi. – Egy görög macsó? Nem semmi. És…milyen? Aha. Szóval neked szimpatikus a srác. Oké. És Sam? Hogy viselkedett? Micsoda? Bocsánatot kért tőled, amiért a múltkor bántotta Dravent és Jeminát? Tőled kért bocsánatot? Remélem, mondtad neki, hogy…Oké. Jó kislány vagy, tudtam én. Igen, ő is itt van, csak épp öltözik…nem. Igen. Igen, Talinda, éppen szexeltünk. És nagyon jó volt. Bizony – nevetett Chester és látta, hogy J elvörösödik. – Na jó, abbahagyom, mert ha látnád Jeminát…Olyan vörös az arca, mint a főtt rák. Nem értem, miért. Szexeltünk és kész. Most még vörösebb. Oké, nem szenyózok többet. Képzeld, mi történt! Á, nem is mondom el, majd személyesen. Nemsokára indulunk haza, csörgök, ha leszállt a gép. Szia, Talinda! Csók Tyler-nek!
- Miért kell beégetned T előtt? – vonta kérdőre Chestert J, amikor a férfi letette a telefont. – Semmi köze hozzá, hogy mikor éppen mit csinálunk.
- Most mi a baj, drága? – nézett csodálkozva a férfi J-re. – Eddig nem problémáztál ezen.
- Ez a kettőnk dolga, nem? Oké, hogy jóban vagy T-vel, de akkor sem kéne mindent az orrára kötnöd! – fordult el durcásan J, Chester pedig csak nézte, és nem értette a lány viselkedését.
J sem értette saját magát. Ha most valaki megkérdezte volna tőle, hogy mi baja van, nem tudta volna megmondani. Feszült volt. Chris koncertjén és utána nem volt még semmi baja, de most úgy érezte, hogy a gyomra helyén egy nagy darab kő van, és hogy belülről remeg és valami szét akarja feszíteni. Ráadásul bőghetnékje is volt. Így amikor meglátta Chester értetlen és csalódott arcát, el is sírta magát. Odalépett a férfihoz és hozzábújt. A vállába fúrta az arcát.
- Ne haragudj. Nem tudom, mi bajom van. Azon kívül, hogy egy hülye hisztis picsa vagyok…
Chester szorosan átölelte J-t és ringatni kezdte. Most ő juttatta J szervezetébe a nyugtató energiát. Percekig álltak összeölelkezve, aztán rendesen felöltöztek és összepakolták a cuccaikat.
- Bazz. Mi van Chris-szel? Nagyon elbújt – jutott eszébe J-nek. – És Drew vajon épségben visszaért Fort McMurray-be? Még nem hívott. Nem is üzent.
- Tényleg, ki keresett telefonon az előbb? – kérdezte Chester, miközben behúzta a cipzárt az egyik kis bőröndön.
J megvonta a vállát.
- Lövésem sincs. Ismeretlen szám volt. Ha akar valamit, úgyis újra hív.
Ebben a másodpercben pittyegett J telefonja, jelezve, hogy üzenetet kapott. A feladó Chris volt, a szomszédból. A lány megnyitotta: „Szia. Ne haragudj, most nincs lelkierőm beszélgetni. Megadnád Andrea telefonszámát és a számítógépes nevét? Kösz.” Még végig sem tudta szinte olvasni, amikor megcsörrent a készülék a kezében, a lány majdnem el is ejtette, úgy megijedt.
- Szia, bébi! Épp most emlegettelek! Minden okés? Milyen volt a helikopter? Izé…megadhatom Chris-nek a számodat meg az msn-nevedet? Oké, csak kérdeztem, hihi. Egyből gondoltam, hogy a szexiscsokoládénak mindent megadhatok, ami veled kapcsolatos…Na jó, hallom, menned kell. Pápussz Neked és tudod: légy jó!
J mosolyogva nyomta ki a telefont. Drew már megint jó kedvre derítette. Újból megnyitotta Chris üzenetét és elküldte neki Drew elérhetőségeit. Ezidő alatt Chester felhívta Samanthát, az első volt nejét, hogy minden rendben van-e a srácokkal. Miután mindenki megnyugtatott mindenkit, hogy a dolgok jól mennek, Chester és J összeszedte a csomagokat és a leghamarabbi járattal hazaindultak. Amikor beléptek a parti házba, csak ledobáltak minden táskát, nem volt kedvük kipakolni. Chester felhívta Talindát és megkérte, hogy Tyler maradjon még nála. Az egész vasárnapot együtt töltötték, mert tudták, hogy hétfőn, amikor J-nek megint be kell mennie a bíróságra, meg fog születni az az ítélet, ami miatt az államelhagyási tilalom is életbe fog lépni. Ezért vasárnap egész nap úton voltak. Vidámpark, fagyi, fürdés volt a program. Chester úgy babusgatta J-t egész nap, mintha soha többet nem találkoztak volna. Aggódott a lány miatt. Tudta, hogy J rágja magát emiatt a bírósági ügy miatt, és igyekezett megnyugtatni a lányt, hogy ugyanúgy szereti, mint eddig. Este fáradtan lezuhanyoztak, majd lefeküdtek aludni.
J a nappal együtt ébredt. Óvatosan kimászott az ágyból, hogy Chestert ne zavarja fel. Ruhátlanul kisétált a teraszra és nézte a napfelkeltét. Ahogy a nagy vörös korong egyre feljebb kúszott az égen, J szíve úgy lett egyre szomorúbb. Csak remélte, hogy a bíróságon nem lesznek túl szigorúak hozzá, bár tudta, hogy teljesen mindegy, milyen ítéletet hoznak. A Robina-ügy miatt így is, úgy is priusza lesz. J felsóhajtott és megborzongott. Aztán érezte, hogy két kar fonódik a derekára.
- Jó reggelt, drága. Korán van még – köszönt neki Chester, és belecsókolt a nyakába.
- Tudom. Képtelen vagyok zárt helyen tartózkodni most – mondta halkan J. – Tudom, hogy nem fognak lecsukni, de akkor is…olyan, mintha börtönbe kéne vonulnom…
Chester maga felé fordította J-t és látta, hogy a lány szeme könnyes. Megsimogatta az arcát, mire J szeméből kibuggyantak a könnycseppek.
- Drága. Figyelj rám. Ne emészd magad. Nem lesz semmi baj. Ki fogjuk bírni azt az időt, amíg a bünti érvényes. Én napközben melózok majd, te meg valami hivatalban fogsz papírokat rendezgetni. Vagy megpróbálok beszélni a bíróval…
- Ne. Le kell töltenem a büntetést. Nem akarok csaló is lenni, akire majd rásütik, hogy pénzért vette meg a szabadságát. Nem. 200 óra. Ha napi 8 órával számolok, az…mennyi is…jaj…Chester, így nem tudok számolni… - J sírását vágy váltotta fel. Chester ugyanis simogatni kezdte a hátát, finoman, röpke kis érintésekkel, majd gyengéden megcsókolta.
- Gyönyörű vagy, ahogy itt állsz a felkelő nap fényében – suttogta a férfi. Aztán ölbe vette a lányt, visszavitte a hálószobába és folytatta a becézgetést. Becézte J testét, és becézte a lelkét is. Becézte tettekkel, és becézte szavakkal. Lassan, óvatosan, finoman szerelmeskedtek, és amikor a nap teljes fényében felragyogott, ők is a csúcsra jutottak. Szorosan összeölelkezve még pihentek egy kicsit, majd lezuhanyoztak, felöltöztek és elindultak a bíróságra. Az épület előtt óriási tömeg tolongott, 99 százalékuk újságíró és fényképész. A sáskahad. Chester szorosan magához húzta J-t, és átverekedték magukat a szenzációra éhes hiénák között. És amikor egy óra múlva távoztak, az újságírók megkapták, amire vágytak. Chester falfehér arca és J kisírt szemei mindent elárultak. A jószemű riporterek egyből tudták, hogy a bírónő olyan ítéletet hozott, amire Chesterék nem számítottak.
Ez igaz is volt, jól sejtették. Amikor az idős, kimondottan nem szimpatikus bírónő kimondta a szavakat, J megingott. Chesterbe kapaszkodott, nehogy összerogyjanak a lábai. Az ítélet egy része nem volt meglepő: a 200 óra közmunka jogerőre emelkedett. Ám a helyszín…J ennél rosszabbat talán el sem tudott volna képzelni. A Cedars-Sinai Orvosi Központban, a gyerekosztályon. Ezt még megfejelte a bírónő azzal, hogy az államelhagyási tilalmat leszűkítette, így J a közmunka leteltéig nem teheti ki a lábát Los Angeles-ből. Megalázó módon karperecet, illetve bokaperecet kapott, ami folyamatosan adta a jelet, mintegy GPS-ként működve. Ha J esetleg túlmenne a kijelölt határokon, a készülék azonnal jelez a területileg illetékes rendőrörsön és kiadhatják J ellen a körözési parancsot.
Chester teljesen megdöbbent, amikor meghallotta az ítéletet. Érezte, hogy J lélegzete elakad, főleg a gyerekkórház hallatán. Istenem. Ez…ilyen helyen lehúzni 200 órát egy olyan nőnek, akinek lehet, hogy nem születhet gyereke…kínzás. Emellé még a lakhelyelhagyás…mi az isten lesz így? J össze fog omlani. Chester tudta, hogy ettől a perctől kezdve még jobban figyelnie kell J-re. Amikor meglátta a lány vékony, kecses bokáján a jeladó készüléket, elsápadt. Látta, hogy szinte nincs is magánál. Amikor kiléptek a bíróság épületéből, a várakozó tömeg felharsant és folyamatosan kérdésekkel bombázták őket. Chester senkire nem nézve törtetett előre, amikor meglepetésére Talindával találta magát szemben. És Samantha is ott volt. És az összes gyerek. És Chris Cornell. És Jay-Z. És Kat Von D. És a Linkin Park-ból a srácok. És Amirék. Az összes barátjuk. Akiknek fontosak voltak mindketten. És akik most sorfalat álltak nekik és nem engedtek a közelükbe senkit. Ezt látva J-nél most tört el a mécses igazából. Hangosan felzokogott és majdnem összeesett. Ha Chester nem kapja el időben, akkor a földön kötött volna ki. A férfi a karjaiba vette a kétségbeesve, szinte fuldokolva síró lányt, és a barátaiktól kísérve hazavitte. Otthon aztán levetkőztette, engedett neki egy hatalmas kád vizet, nyugtató habfürdőt öntött bele, meggyújtott rengeteg illatos gyertyát és lefürdette J-t. Sokáig feküdtek együtt a vízben, és J kezdett magához térni egy kicsit. És kezdte felfogni, hogy a következő hetek borzasztóak lesznek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése